1930-ra viszont már 2677 lakosával a második legnagyobb településsé vált. A népességnövekedés meglehetősen nagy volt. 1828 és 1836 között a lélekszám csökkenése tapasztalható. Ennek oka, hogy ebben az időszakban sokan elköltöztek a faluból. Ricséről 1885-ben indult meg a kivándorlási hullám. 1901-ben 127 fő hagyta el a községet. 1903-ig Ricse lakóinak 15%-a vándorolt ki. Ennek ellenére népességnövekedés következett be ezen időszakban. Hogy ez minek köszönhető, nincsenek utalások.
Évszázadok óta a község egyik fontos jellemzője a református felekezetű lakosok nagy aránya.
Napjainkban is tart ez a tendencia, mert még ma is csaknem egészében református emberek lakják a települést.
Rendkívül kevés a katolikus felekezetűek száma, pedig hosszú éveken át katolikus hatás uralkodott a falu határában elterülő Budahomok tanya miatt.
Budahomok katolikus uradalmi birtok volt, ahova csak katolikus cselédeket fogadtak fel. E két felekezet hívein kívül Ricsének voltak izraelita és felekezeten kívüli lakosai is.
Az 1900-as évek elején végzett felmérés szerint a lakosság vallási szempontból a következőképpen oszlott meg:
Reformátusok 71,3%
Római katolikusok
14,8%
Görög katolikusok 5,7%
Izraeliták 6,4%
Felekezeten
kívüliek 1,8%
| Vissza | Folytatás |