Ricse a Tisza-parti települések közé tartozik, bár a
folyótól 2-3 km-re terül el. Szántóföldjeinek jelentős része viszont a Tisza
törésvonaláig terjed. A folyó nagy mértékben befolyásolta a falu és a lakók
életét. A gazdag állat- és növényvilág, a halbőség, életmódjuk és tevékenységük
meghatározó tényezője volt. Az ősi lápi foglalkozásokat idővel felváltotta az
állattenyésztés és a földművelés. Jellemző volt a juh a sertés, majd a
földművelés elterjedésével az igás állatokat tenyésztése. A föld művelése
többnyire a konyhakertészetben nyilvánult meg. Nagyobb területek művelésére csak
később került sor.
A vízmentesítést (mocsarak lecsapolása, folyók szabályozása)
követően például olyan nagy méreteket öltött a dohánytermesztés Ricsén,
hogy a község mellett létrejött egy új külterületi település: Dohányostanya néven.
Ricse másik külterületi települése Budahomok, ami a már említett Jászóvári Prépostság uradalmi birtoka volt.
Dohányostanya később megszűnt, Budahomok pedig jelenleg magántulajdonban van. 1914-ben kitört az első világháború,
ami Ricse lakosságát sem kerülhette el. A település lakóinak 15%-át érintette a mozgósítás.
A bevonultak legtöbbje végigharcolta a háború négy évét. Sajnos nem tért haza mindegyikük.
Az életüket vesztett ricsei katonák emlékére a község egy I. világháborús emléket állíttatott az egykori Leventeotthon udvarán
(Ez az épület később Művelődési Otthonként szolgált.). Az elesettek száma kb. 36-40 főre tehető.
Az első világháborút követően 1920-ban, a trianoni békeszerződés értelmében Zemplén vármegye 2/3-ad részét szakították el Magyarországtól.
A Bodrogköz két részre szakadt. 54 települése közül 34 a mai Szlovákiához került.
| Vissza | Folytatás |